0°C - Komárom A Tiszti Pavilon dísztermében „Jókai Mór, a politikus” címmel rendeztek előadást a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, a Magyar Szövetség helyi szervezete és Feszty Zsolt lelkipásztor, képviselő közös szervezésében. Iván Tamás, a szervezők egyike elmondta: „Szükségszerű, hogy Jókai 200. születésnapja alkalmából megismerjük politikai oldalát is. Komárom szülöttjeként fontos, hogy tisztában legyünk azokkal az értékekkel, amelyeket közvetített.”
Az előadás rámutatott, hogy Jókai Mór és a politika szorosan összefonódik az író életművével. A forradalom és szabadságharc egyik legaktívabb értelmiségi szereplőjeként kezdte pályáját, és hosszú évtizedeken keresztül dolgozott a közéletben. Kárbin Ákos, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főmunkatársa hangsúlyozta: „Ellenzéki, 48-as érzelmű fiatalemberként kezdte pályáját, majd 1865-től részt vett az országgyűlések munkájában. Kezdetben mérsékelt ellenzéki képviselőként politizált, majd 1875-től a koalíció és a szabadelvű párt tagjaként a kormánypártban dolgozott egészen 1896-ig.”
Az esemény célja az volt, hogy a résztvevők ne csak íróként, hanem politikusként is megismerjék Jókai Mórt, és jobban megértsék azokat az értékeket és törekvéseket, amelyek életét és munkásságát áthatották.
Mikszáth Kálmán: Jókai a parlamentben
„A parlamentben a Tisza Kálmán háta mögé ült s odaadó hűséggel bocsátotta tollát a keletkező balközép rendelkezésére. Nagy hozsannával fogadták, bár iskolázott politikus sohase tudott lenni. Mégis roppant hasznát vették, mert voltak fellobbanásai, amikor kedvvel dolgozott a politikában, s mindent megszépített bűbájos talentumával. Míg új a játék, neki is tetszetős. Eleinte kivált szorgalmasan jár a Ház üléseire, beszédeket tart, interpellál, érdeklődik a kis kérdések iránt is és részt vesz a nagy vitákban, ahol szívesen hallgatott szónok. Templomi csendben, zsúfolt Ház előtt beszél. A folyosó éppoly néptelen, mintha Deák szólna odabent. Szép előadása és mélán csengő bús hangja van, hozzá szép alak, mozdulataiban, hangjában mérsékelt és ildomos.
Az egyes szakkérdéseknél természetesen nem hozott fel a mélységekből argumentumokat, hiszen ahhoz fáradságos tanulmányok kellenének, inkább az általánosságok fölületén csapongott, könnyedén, mint a fecske. Az ellenzéken, ahol nem alkotni kell, hanem akadályozni az alkotókat, megbecsülhetetlen erő volt Jókai; hatalmas jelszavakat tudott beadni a közönségnek az ő plasztikus nyelvén, mely mindeneknek fölötte áll s ha nem mondhat is érdemileg új és meglepő dolgokat, olyan ruhába öltözteti a közelfekvő, sőt már esetleg használt argumentumokat, hogy roppant hatást idéznek elő; szóval, Deák szerint Jókai olyan puskaporral is tud lőni, amellyel már lőttek egyszer. Ötletessége és humora pedig olyan nektár, mely még az ellenfélnek is élvezetet okoz.”
