7°C - Komárom A Selye János Gimnázium aulájában már jóval a kezdés előtt megtelt minden hely; sokan voltak kíváncsiak Magyarország egyik legnépszerűbb színházának vezetőjére, Rudolf Péterre. A Vígszínház igazgatója nem csupán elismert művész és rendező, hanem olyan családapa is, aki különösen büszke immár színművésszé vált nagylányára. Komáromhoz pedig szívének egyik legfontosabb köteléke fűzi: gyermekkori barátja, a tragikusan fiatalon elhunyt Kaszás Attila emléke.
A színművész mindig meghatottan tér vissza azokra a helyekre, ahol barátja felnőtt, tanult, szavalt, próbált. „Nagyon jó érzés itt lenni. Amikor ezen a folyosón sétálok, ugyanazt érzem, mint a Vígszínházban: hogy micsoda múltja van az épületnek, és ki mindenki járt itt. Köztük az én barátom, Attila is” – mondta Rudolf Péter. Hozzátette: „Azon a színpadon ültünk és beszélgettünk, ahol ő ifjoncként játszott – ez nekem nagyon fontos.”
A Kikötő Polgári Szalon vendégeként őszinte, személyes hangvételű beszélgetésre került sor: filmkészítésről, színházi kulisszatitkokról, a függöny suhogásáról, a deszkák illatáról – mindarról a varázsról, amit csak a színház világa adhat. A szakmai kérdések mellett természetesen szóba került a legendás barátság is, amely Rudolf Pétert és Kaszás Attilát összekötötte.
„Sokszor gondolkodom azon, bizonyos helyzetekben ő mit tenne” – vallotta meg a színművész. – „Ebben a megosztott szakmai közegben nagyon fontos tényező lenne. Hiányzik… barátként is, meg az egész szakmának is. Folyamatosan jelen van, mert állandóan felteszem magamnak a kérdést: ő mit válaszolna? Biztos jót tenne mindannyiunknak.”
Rudolf Péter 2020 óta vezeti a Vígszínházat, azóta életműdíjban is részesült, rendezőként továbbra is aktív. Bár igyekszik figyelni a színházi élet történéseit, elfoglaltsága nem mindig engedi a rendszeres utazást. „Megmondom őszintén, ez a kilenc bemutató nagyon nehézzé teszi, hogy körbejárjam az országot és a magyar színházakat” – fogalmazott mosolyogva.
Komárom azonban kivétel. Kaszás Attila neve, egykori iskolája, a város utcái számos emléket hordoznak számára. Ha teheti, legközelebb a Komáromi Jókai Színházba is ellátogat majd – ahogy mondja, számára ez mindig egy kicsit hazatérés.
