2°C - Komárom Nyolc évtized után újra komáromi kézbe került a város egyik legismertebb jelképe, az idén nyáron 123 éves víztorony. A Komárom Városi Víz- és Csatornaművek Részvénytársaság (KOMVaK) tulajdonába került műemlék építmény átvételét hivatalosan június 19-én hagyta jóvá a Nyugat-szlovákiai Vízművek közgyűlése, hat évnyi egyeztetés után. Az átadás szimbolikus jelentőséggel bírt, és méltó módon ünnepelték meg a KOMVaK FAMILY DAY 2025 nevű, ingyenes családi rendezvényen, amely látványos vízfényshow-val és szabadtéri fesztivállal zárult. A víztorony kapui ezen a napon a nagyközönség előtt is megnyíltak.
„A víztorony lényegében 1902. augusztus 15-től működik, és a mai napig működőképes. Ha a városnak szüksége volna rá, biztosítani tudná a vízellátást akár a harmadik emeleti szintig is” – mondta Fekete István, a KOMVaK nyugalmazott igazgatója. A szakember részletesen ismertette a torony technikai megoldásait is: „A tartály meleg szegecseléssel készült, 500 köbméteres, 10 méter átmérőjű, 7 méter magas. A víz úgy cserélődik benne, hogy a fogyasztás után megmaradó víz szintje emelkedik, a szivattyúk automatikusan kikapcsolnak, majd a vízszint csökkenésével újraindulnak.”
A víztorony története jóval korábban kezdődött. A 19. században a komáromiak még lajtoskocsikkal szállított Duna-vizet fogyasztottak, amit folyami homokon szűrtek át. Az 1890-es években elkezdtek kutakat fúrni, és az Erzsébet-szigeten jó minőségű ivóvizet találtak. A vízmű megtervezése után a város egyik legmagasabb pontját, a Ráckertet jelölték ki a torony helyszínéül. Itt korábban szerb (rác) temető működött, majd agyagkitermelés folyt, később pedig hulladéklerakóként használták a területet.
A víztorony terveit Zarka Elemér királyi építészmérnök 1901 májusában készítette el. A 28 méter magas, romantikus stílusban épült torony 1902 augusztusában készült el, és azóta is meghatározó eleme Komárom városképének. Műszaki berendezéseit az 1960-as években részben kicserélték, külsejét pedig 1973-ban újították fel. A tartály melegen kovácsolt fémből készült, így mindmáig szivárgásmentes.
„Ez az épület nemcsak ipartörténeti emlék, hanem a közösségi élet lehetséges központja is” – hangsúlyozta Patrik Ruman, a KOMVaK igazgatója. „A víztorony egészen 1945-ig a város tulajdonában volt. Ezt követően államosították, majd privatizáció révén került a Nyugat-szlovákiai Vízművekhez. Június 19-én végre sikerült elérni, hogy ismét a miénk legyen.” A városvezetés hosszú távú célja, hogy a víztorony ne csupán történelmi látványosság maradjon, hanem közösségi, kulturális és szabadidős programok helyszínévé váljon.
„Most már a teljes terület a város vagy városi tulajdonú cég kezében van” – mondta Keszegh Béla polgármester. „Szeretnénk ezt az építményt úgy átalakítani, hogy belül is minél többen élvezhessék. Legyen ez egy olyan hely, ahol találkozhatunk, pihenhetünk, szórakozhatunk, ahol rendszeressé válnak az olyan események, mint ez a mostani fesztivál is.” A családi nap során színes programokkal várták a kilátogatókat, különösen a gyerekeket, akiket változatos játékok és vízi sportok fogadtak. A történelmi jelentőségű nap egyszerre szólt a múltról és a jövőről – Komárom ismét birtokba vette egyik legfontosabb örökségét.
