10°C - Komárom A komáromi sörfőzés történetét mesélte el Ábrahám Zsolt Tamás helytörténész a Duna Menti Múzeum Baráti Köre szeptemberi rendezvényén. A múzeum Alapy Gyula termében megjelenteket Novák Tamás, a szervezet elnöke köszöntötte. A sok érdekességet felvonultató előadás a sörfőzés történetét ölelte fel az ókortól egészen napjainkig.
Ábrahám Zsolt Tamás történész a városi televíziónak nyilatkozva elárulta, hogy gyarló módon olykor ő is elfogyaszt néha egy-egy sört és ilyenkor elgondolkozik azon, hogy az egyes sörtípus az vajon honnan is eredhet. Felmerült benne természetesen az a kérdés is, hogy Komáromban a régmúltban vajon főzhettek-e sört és milyen söröket fogyasztottak itt Komáromban.
Mint megtudtuk a 17. század végén a magyar sörkereskedelem központja a Duna és a Vág találkozásánál fekvő Komárom volt. Ami nem is olyan meglepő, hiszen a Dunán ide érkezett a cseh komló, a Vágon pedig a sziléziai és felvidéki árpa, illetve a Felvidék söre, a „tót ser“ és a mézízesítésű „Mét“ is.
– Magyarországon az európai mintától eltérően nem a rendházakban folyt a sörfőzés. Egyszerű, házi és akár ipari keretek között is mindenki főzhetett sört, akinek volt földtulajdona. Mindenki ki is mérhette saját maga főzött sörét, ez volt a serljattolás joga. A 17. század végén Magyarországon ez a nemesi sörfőzés azonban hanyatlani kezdett. Ekkor Bécsből jött a direktíva, hogy a német sörfőzési mintát próbálják itt is meghonosítani és egy centralizált sörfőzési rendszabályt ráerőltetni a magyar sörfőzőkre. Így megalkották Magyarország első sörfőző céhét, ami a komáromi volt, 1696-ban – mesélte el Ábrahám Zsolt Tamás történész.
Városunk sörfőző céhe mintaként szolgált a későbbi magyar sörfőzők számára. A céh szabályrendelete 34 artikulusból, cikkelyből állt, illetve tartalmazott egy legényrendelet is, ami pedig 16 artikulusból áll. Így könnyen nyomonkövethető volt a sörfőzés folyamata. A komáromi sörfőző céh viszont nem sokáig működött, mivel ellentétbe került a nemesi sörfőző szabadsággal és így nagyon gyorsan hanyatlásnak indult. 1697-ben már Pesten is megalakul a későbbi központi sörfőző székhely, tehát a komáromi sörfőző céh sorsa leáldozóba került a 18. század végére.
A komáromi sörfőző céh céhlevele szerint Szent Flórián volt a védőszentjük, így a címerükön is ő szerepelt. A felvételen Szent Flórián szobra a Szent András- bazilika külső homlokzatán.
1758-ban még kilenc sörfőzőmester működött városunkban, de pár évvel később már Pestről szállítoták a sört Komáromba ugyanis a céh nem rendelkezett kellő mennyiségű saját sörrel. Városunkban ezt követően egészen napjainkig a sörfőzés jelentősen sosem tudott jelentősen meghonosodni. Az elmúlt félévszázad során a sör jelentős menyisége a közeli Ógyalláról, az Arany Fácán Sörgyárból érkezett hozzánk, amelyet a Heineken óriásvállalat vásárolt meg 1995-ben. Dél-Komáromban 1984-től 2004-ig üzemelt a helyi sörgyár, amely később Amstel Sörgyár néven vált közismertté, ám húsz éve már, ez a sörgyár is véglegesen bezárt. Így jelenleg Komáromban nincs sörfőzés. Reményt keltő lehet, hogy a komáromi Újvárban várhatóan egy kisüzemi sörfőzde kezdi meg működését, így újra elindulhat a sörfőzés városunkban.
A Duna Menti Múzeum Baráti Köre következő előadását október elsején, kedden tartja a Zichy palotában. Szarka László egyetemi docens az 1938-as októberi komáromi tárgyalások kudarcának okairól és következményeiről tart előadást.
