19°C - Komárom A Duna Menti Múzeum Nádor utcai főépületében „A magyar hozomány – Kelengyeládák titkai a Kárpát-medencében” címmel nyílt kiállítás, amely 52 alkotó 64 kelengyeládáját mutatja be. A gazdagon díszített, különleges motívumokkal ékesített ládák a Kárpát-medence különböző vidékeiről – Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről és Magyarországról – származnak. Az alkotók e térségek motívumvilágának jellegzetességeit álmodták újra. Így születtek meg az egyedi és különleges szépségű kelengyeládák.
A kiállítás átfogó képet ad a Kárpát-medence festett bútordíszítő kultúrájából kortárs alkotók ecsetéből. A kelengyeláda egy ikonikus tárgy, a házasságkötés jelképe. Régen a lány ezt szüleitől, a hozomány részeként ajándékba kapta, s egész életében az ő tulajdonában maradt. „A középkortól egészen a XIX. századig a magyar nyelvterületen az volt a szokás, hogy a fiúk örökölték a házat és a gazdaságot, a lányok pedig a ház és a család öltöztetéséhez szükséges kelengyével, hozománnyal mentek a házasságukba…. Komárom az egy nagyon jelentős bútorfestő központ volt, ami hatással volt nemcsak a Felvidékre, hanem az egész Duna mentére szállították a ládáikat, és az egész Duna mentén, a magyar nyelvterületen is kialakultak a komáromi stílusból eredeztethető, de sajátos tájegységi stílusaink” – tudtuk meg a kiállítás ötletgazdájától és kurátorától, Székely Csillától.
A menyasszony gazdagon megrakott ládáját ünnepélyes keretek között vitték a férj házához, amelybe ˗ a társadalmi helyzettől függően ˗ a ház és a család ellátásához szükséges kelengye került. Ennek előállítása azokban az időkben nagyon sok évbe telt ˗ a család és rokonság összefogására is szükség volt, hogy megteljen a láda. Ez a hozomány olyan értéket képviselt, ami kiszolgálta a családot, a különböző ünnepnapokat, és a nő tulajdonában maradt végig. Egyes tájegységeken, ha fiatalon halt meg a nő, a ládájával együtt temették el. Egy gazdag lány több és nagyobb ládával ment férjhez, míg egy szegény azt hozta magával, amit felmenőitől örökölt – akár több generáción keresztül.
A ládakészítés mesterségének gyökerei a festőasztalosokig nyúlnak vissza. Már a 15. században képzett, Európát járt mesterek kezdték a templomok kazettás mennyezeteit virágmotívumokkal és különféle szimbólumokkal díszíteni ˗ megteremtve ezzel a festett bútorok gazdag motívumvilágának alapjait. Előbb a nemesi családokban jelentek meg, majd egyre népszerűbbé váltak a paraszti családok körében is. Később már a vásárokban is be tudták szerezni. A tehetősebbek külön megrendelésre készíttették a kelengyeládát – ez egyben presztízskérdés is volt. Fedelébe íratták lányuk nevét és a házasságkötés évszámát.
A kelengyeládákból álló impozáns kiállítás a Kultúrpalotában várja a látogatókat 2027 februárjáig.
